Egy kis örmény család Ukrajnából a milliók közül, akik otthonaikat hátrahagyva menekülni kényszerülnek az ismeretlen jövőbe, ismeretlen helyekre. Nem tudják mi vár rájuk, hol hajtják álomra fejüket. Elcsigázottan, elveszetten, fáradtan és kialvatlanul futott be velük a vonat ma reggel Budapestre. Kilencvenhez közeli nagypapa és nagymama, a családfő és felesége, két kamaszkorú lánygyermek. Az Örmény Kulturális Központban pár órára meg tudtak pihenni, mielőtt felszálltak volna újra a nyolcas vágányról induló másik vonatra, ami viszi őket tovább. Könnyek között búcsúztak tőlünk. Hihetetlen számukra, hogy annyi viszontagság után Magyarországon ennyi segítséget, figyelmet és gondoskodást kaptak. Igaz barátokat találtak. Pedig szerettünk volna még ennél többet is tenni. Mondjuk megállítani egy értelmetlen, mindent szétdúló háborút, visszaadni az otthonokat, a biztonságot, az egyszerű szürke hétköznapokat… de ehhez úgy tűnik nagyon, nagyon, nagyon kevesek vagyunk. Hát, ilyen napjaink vannak, szívszorítóak és felemelőek egyszerre, de azért jó lenne, ha már nem lennének ezek az érkezésekkel, újraindulásokkal, bizonytalansággal, álmatlansággal és elveszettséggel teli napok. Jó utat, kis család, találjatok otthonra és boldogságot!

Április 24-e az Örmény Genocídium emléknapja, Május 19-én pedig a Pondoszi görögök ellen a törökök által elkövetett népirtásra emlékezünk. 1914 és 1922 között Törökországban mintegy 350000 görögöt mészároltak le. Az Országgyűlés Örmény Nemzetiségi Szószólója, Akopjan Nikogosz, Avanesian Alex és az Országos Örmény Önkormányzat képviseletében Diramerján Artin, elnökhelyettes együtt tettek eleget az Országos Görög Önkormányzat meghívásának és helyezték el az örmény közösség koszorúit. A megemlékezésen ott volt Görögország budapesti nagykövete, Koranisz Laokratisz az Országgyűlés Görög Nemzetiségi Szószólója, Hristodoulou Konstantinos, az Országos Görög Önkormányzat elnöke és számos görög szervezet képviselője.